Gyakran ismételt kérdések az FNA-ról szóló EPK-nkkal kapcsolatban

Mi a helyzet az FNA megvalósításával?

Javaslatunk szándékosan nyitott. Úgy gondoljuk, ebben a szakaszban nem sok értelme van egy konkrét modell részleteit rögzíteni. Rengeteg különböző elképzelés létezik arról, hogyan lehet megvalósítani, ezért arra összpontosítottunk, hogy felvázoljuk a víziónk alapvető sarokköveit.

A mesterséges intelligencia (MI) gyors fejlődése és a társadalomra, illetve a munkaerőpiacra gyakorolt várható hatása miatt világunk úgyis jelentős átalakuláson fog átmenni. Már csak emiatt is kontraproduktív most túlságosan részletesen szabályozni a működési részleteket.

Ezek között a mélyreható változások között a feltétel nélküli alapjövedelem (FNA) kulcsfontosságú pillér a jövő bizonytalanságaiban való eligazodáshoz. Megbízható biztonsági hálót nyújt, amely mindenki megélhetését garantálja.

Az uniós országok gazdasági helyzete nem jó, akkor honnan lesz rá pénz?

Ha az FNA-t az EU valamennyi tagállamában bevezetik, az biztosítja, hogy egyetlen ország se kerüljön tisztességtelen gazdasági hátrányba az Unión belül a többiekkel szemben. Sajnos az EU-nak jelenleg nincs jogi hatásköre arra, hogy előírja az FNA bevezetését, ezért az európai polgári kezdeményezésünk (EPK) technikailag egy „ajánlást” javasol. Bár ez a függés törékenyebbé teszi a keretet, ez az EU szerkezeti felépítéséből fakadó probléma, nem pedig az FNA hibája.

Legtöbbünk arra számít, hogy még ha az EPK-nk sikeres is lesz, az EU – amelyet jelenleg főként jobboldali és konzervatív erők irányítanak – vonakodni fog attól, hogy a javaslatot azonnal elfogadja.

Az EPK szövege ugyanakkor közvetlenül foglalkozik azzal, hogyan lehet a rendszert finanszírozni. Azt szorgalmazzuk, hogy szüntessük meg a gazdaságilag felesleges „bullshit jobokat”, és vezessünk be határozott ökoadókat (például a szénintenzív iparágakra és a kereskedelmi adatközpontokra). Ha ugyanannyi valóban hasznos árut és szolgáltatást tartunk fenn, az FNA finanszírozása alapvetően a vagyon fentről lefelé történő újraelosztásának kérdése.

Hogyan látod a digitális euró és az FNA kapcsolatát?

Semlegesen: az FNA nem függ attól, hogy alapvetően megváltozzon a pénzügyi rendszereink működése. Elméletileg egy digitális fizetőeszköz újszerű, közvetlen módszereket tehetne lehetővé a kifizetések eljuttatására – akár a nemzeti bürokratikus szűk keresztmetszetek megkerülésével is –, de az FNA enélkül is teljes mértékben megvalósítható.

Aggaszt, hogy az FNA-t az emberek ellenőrzésére lehetne használni, ha kivennék belőle a „feltétel nélküli” részt.

Ez jogos és gyakran felvetett aggály, és éppen ezért ragaszkodunk ahhoz, hogy a „feltétel nélküliség” az FNA abszolút, nem alku tárgyát képező sarokköve maradjon. Végső soron az egyetlen valódi garancia arra, hogy az FNA feltétel nélküli marad, az élő demokrácia. Ezt közösen kell követelnünk és védenünk.

Amit az emberek ezzel kapcsolatban gyakran figyelmen kívül hagynak vagy megmagyaráznak maguknak, az az, hogy a jelenlegi gazdasági rendszerünk már most mennyire kikényszeríti a megfelelést:

• Az emberek gyakran félnek megszólalni vagy szembeszállni a hatalommal a munkahelyükön, mert attól tartanak, hogy elveszítik az állásukat és a megélhetésüket.
• A jövedelemelosztás jelenleg uralkodó modelljei rendkívül kellemetlen, kényszerítő feltételeket szabnak a megélhetéshez, ám ezt ritkán kérdőjelezik meg, mert a társadalom „normálisnak” tekinti.
• Azokban a háztartásokban, ahol az egyik fél otthon marad, miközben a másik keresi a fő jövedelmet, az otthon maradó fél (statisztikailag leggyakrabban egy nő) gyakran rendszerszintű anyagi alárendeltségbe kerül.

Ironikus, hogy az emberek attól tartanak, hogy egy jövőbeli FNA-t a társadalmi megfelelés kikényszerítésére lehetne használni, miközben teljesen figyelmen kívül hagyják, hogy a mostani fizetésük már most mennyire a megfelelésre kényszeríti őket.

Milyen hatással lenne a környezetre?

Négy fő mechanizmus van, amelyeken keresztül az FNA jelentősen javíthatná a környezet állapotát és segíthetné az éghajlatvédelmet:

1. A felesleges ágazatok megszűnése: A kutatások szerint a modern foglalkoztatás jelentős része „bullshit jobokból” áll, amelyek nem teremtenek érdemi társadalmi értéket, és gyakran környezeti károkat okoznak (például hiperagresszív reklám, ragadozó marketing, vállalati szabadalmi perek és a felduzzasztott középvezetői bürokrácia). FNA mellett kevesebb embert kényszerítenének ezekbe a szerepkörökbe. A megfelelő adóösztönzőkkel kombinálva fokozatosan megszüntethetnénk ezeket az erőforrásokat felemésztő pozíciókat, és drasztikusan csökkenthetnénk a hozzájuk kapcsolódó ökológiai lábnyomot.
2. Vagyon-újraelosztás és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése: Jelenleg a legnagyobb mennyiségű szén-dioxid-kibocsátást a szupergazdagok okozzák. Statisztikailag a legfelső 0,1%-ba tartozó személy egyetlen nap alatt több CO2-t termel, mint az alsó 50%-ba tartozó egy egész év alatt. Mivel az FNA a gazdasági újraelosztás eszközeként működik, természetes módon segít visszaszorítani ezt a nagy kibocsátású luxusfogyasztást.
3. Elegendő idő a fenntartható életmódhoz: Az FNA anyagi biztonságot ad az embereknek ahhoz, hogy fenntarthatóbb életmódot válasszanak. Például ahelyett, hogy egy rövid nyaralásra gyors, szénintenzív repülőútra ülnének, van idejük és rugalmasságuk a lassú utazást választani, például egy biciklitúrát. Ha nem szorít az idő, maga az utazás is a nyaralás értelmes részévé válik.
4. A zöld átállással szembeni ellenállás csökkentése: A jelenlegi rendszerben az emberek a túlélésükhöz teljes mértékben az adott munkahelyükre vannak utalva. Ezért a munkavállalók érthető módon aggódnak amiatt, hogy a nem fenntartható iparágakat átalakítsák vagy bezárják, ha ez a megélhetésüket fenyegeti. Egy légitársaságnál dolgozó személy például a munkanélküliségtől való félelmében ellenezheti a szén-dioxid-adót. Az FNA megszünteti ezt az egzisztenciális szorongást, így csökkenti a szükséges ökológiai átalakításokkal szembeni társadalmi és politikai ellenállást.

Az FNA baloldali vagy neoliberális gondolat?

Az FNA túllép a hagyományos politikai kategóriákon, és az ideológiák széles köréből kap támogatást:

• A baloldal: Sok progresszív támogatja az FNA-t, mert elősegíti a vagyon újraelosztását és a társadalmi-gazdasági méltányosságot. Ezen túlmenően utat nyit a társadalom merev kapitalizmustól való elmozdulása felé; az egyének megkapják a mozgásteret ahhoz, hogy értelmes munkát végezzenek, ahelyett, hogy kénytelenek lennének eladni a munkaerejüket kereskedelmi vállalkozásoknak. Ezt a késztetést már most is látjuk működés közben: emberek milliói járulnak hozzá szabadon a közjóhoz azzal, hogy a Wikipédiát szerkesztik, szabad és nyílt forráskódú szoftvereket fejlesztenek, önkénteskednek a közösségekben, vagy anyagi kényszer nélkül vesznek részt alulról szerveződő művészeti és zenei tevékenységekben.
• Humanisták és etikával foglalkozók: Sokan vallási, filozófiai vagy humanista meggyőződésből támogatják az FNA-t, azt vallva, hogy minden embernek pusztán a létezése okán méltó élet jár. Ez gyökeres szakítás a jelenlegi paradigmával, amelyben az ember „értékét” elsősorban aszerint ítélik meg, hogy mennyire hasznos egy vállalat számára, vagy mennyivel járul hozzá a tőkefelhalmozáshoz.
• Liberálisok és libertáriusok: Sok klasszikus liberális azért támogatja az FNA-t, mert az maximalizálja az egyéni szabadságot. Bertrand Russell filozófus az alapjövedelmet a szocializmus és az anarchizmus harmonikus keverékének képzelte el: miközben a társadalom garantálja az alapvető fizikai szükségleteid biztonságát, neked abszolút szabadságod marad eldönteni, hogyan alakítod a saját életedet.

Mivel az FNA ezeknek a sokszínű politikai filozófiáknak a központi törekvéseivel is foglalkozik, erőteljes, egyesítő szakpolitikai keretet jelent a jövő számára.

Mik azok a »bullshit jobok«?

A kifejezést David Graeber (1961–2020) antropológus alkotta meg. Ugyanezzel a címmel esszét és könyvet is írt. Meghatározása szerint ezek olyan állások, amelyek haszontalanok a társadalom számára (vagy akár többet ártanak, mint használnak), és még az is érti, mennyire haszontalan, aki az adott munkát végzi. Ha belegondolunk: ma valóban sok olyan állás van, amely haszontalan és káros a társadalomra nézve, de nem minden esetben van ennek tudatában, aki végzi. Van, aki inkább elhiszi a propagandát, amely igazolja a munkája létjogosultságát.

A bullshit jobok gyakran jól fizetnek. A bullshit job jó példája például a szabadalmi ügyvivő. Az ő feladata az, hogy megfossza a társadalmat valamitől, ami egyébként szabadon megosztható lenne a társadalom javára.

Ezzel szemben vannak a »Shitty Jobs«, vagyis a „vacak állások”. Ezek olyan munkák, amelyeket általában nem fizetnek jól, és rosszak a munkakörülmények, de egyébként hasznosak a társadalom számára. A járvány idején láthattuk, hogy mely munkák valóban szükségesek a társadalomnak. A társadalmunkban végzett fontos munka nagy részét egyáltalán nem fizetik meg – gondoljunk például a gondozási munkára (amelyet gyakran nők végeznek).

David Graeber a nagyvállalatok bürokráciájában található haszontalan állásokra összpontosít.

Az EPK szövegében a »bullshit jobok« kifejezést a haszontalan munkára használjuk, függetlenül attól, hogy a munkát végzők maguk is felismerik-e, hogy az haszontalan.

Mesterséges hiány.

Honnan erednek ezek a bullshit jobok? A kapitalizmusnak szüksége van arra, hogy hiányban működjön. Ha valamiből túl sok van, akkor azt nem lehet magas áron eladni. A vállalatok profitját is újra be kell fektetni, így a kapitalizmusnak szüksége van az állandó terjeszkedésre. Történelmileg ez imperializmushoz és gyarmatosításhoz vezetett. Ma a terjeszkedés inkább befelé irányul: új igényeket teremtenek azáltal, hogy mesterséges hiányt hoznak létre. Az ilyen állások tipikus esetei:

• Reklám és marketing – egyetlen terméke van, mégpedig az elégedetlenségünk azzal, amink van. A reklám arra való, hogy manipuláljon minket olyan dolgok megvásárlására, amelyekről nem is tudtuk, hogy szükségünk van rájuk. A fölösleges holmik, amelyeket megveszünk, hatalmas ökológiai lábnyommal is járnak.
• Az úgynevezett »szellemi tulajdon«: jogi korlátozásokkal mesterségesen korlátozzák a hozzáférést olyan ötletekhez vagy javakhoz, amelyek egyébként mindenkinek hasznára válhatnának.
• Tervezett elavulás: szándékosan rövid élettartamúra tervezett termékek, amelyek célja kizárólag az ismételt vásárlások generálása, hatalmas ökológiai lábnyomot okozva.
• Pénzügyi »termékek«: a dolgok szándékos bonyolítása, hogy a fogyasztók ne tudják összehasonlítani az árakat.
• Hadsereg és háború. Arundhati Roy ezt írta: »Régen azért gyártottak fegyvereket, hogy háborúkat vívjanak. Ma azért gyártanak háborúkat, hogy fegyvereket adjanak el.« Bár minden háborúnak összetettebbek az okai, megvan az az általános tendencia, hogy a háború »jó« üzlet.

Ezek csak néhány példa, de még sok más is van. Például az egyik cég azért kap pénzt, hogy spameket küldjön, egy másik pedig azért, hogy védjen ellenük. Bár ritkák a tanulmányok, úgy gondoljuk, jó tipp azt feltételezni, hogy a ma fizetett állások fele káros vagy haszontalan.